Irány az Adria! - Adriai-tenger - Horvátország, Szlovénia, Olaszország, Montenegró

Ezekben a napokban tetőzik az Adrián a szezon, ahova magyarok tízezrei is járnak, s tegyük hozzá, egyre könnyebben, mert az utóbbi években >>>

Ezekben a napokban tetőzik az Adrián a szezon, ahova magyarok tízezrei is járnak, s tegyük hozzá, egyre könnyebben, mert az utóbbi években a horvátok tényleg komolyan vették az autópálya-építést. Mivel Pécsről és környékéről is egyre többen indulnak az Istria vagy éppen Dalmácia felé, néhány jó tanáccsal próbáljuk segíteni a még csak ezután útra kelőket.

Pécs környékéről legtöbben Barcsnál lépik át a határt, s Kutinánál hajtanak fel az autópályára. Ez mintegy százhatvan kilométeres út. Egybeépült falvakkal, kanyarokkal és emelkedőkkel. Fontos, hogy tartsuk be a sebességkorlátozásokat, mert a turistaidényben a horvát rendőrök szinte állandóan kint vannak az utakon, s a záróvonal-átlépőket és gyorshajtókat

habozás nélkül megbüntetik. A helyszíni bírság általában ötszáz kuna. (Egy kuna 35 Ft.) Fontos, hogy a biztonsági övünk be legyen kapcsolva, s a tompított fényszórók használata is kötelező. Az autópályán a megengedett maximális sebesség 130 kilométer óránként, s ugyan nehezen hihető, de a horvát rendőrök itt is mérnek időnként. Kutinától Zágrábig az autópályadíj 25 kuna. A zágrábi körgyűrűn a spliti és a rijekai irányt követve érjük el a Zágráb-Karlovác közötti autópályára vezető kaput. A kapunál turistaidényben szinte mindig torlódás van. Bár a tenger felé korántsem akkora, mint amikor visszafele jövünk, s fizetnünk kell az autópályadíjat.

Váltási napokon nem ritka, hogy a zágrábi fizetőkapu előtt 10-15 kilométeres kocsisor torlódik öszsze, ami nem is csoda, mert a tengerről jövet mind Split, mind Rijeka irányából mindenki itt hagyja el az autópályát. Reméljük, előbb-utóbb a horvátok is átállnak majd a sokkal gyorsabb matricás rendszerre. Az idén és tavaly átadott autópályák gyönyörűek, bár ezeken is akadhatnak gondjaink. Split irányában két

hosszú alagút is van, az egyik Mala Kapelánál, a másik pedig a Velebit alatt átvezető Sveti Rok. Mindkét alagút egysávos, s az addig két sávon zúduló autók ezen a helyen óhatatlanul öszszetorlódnak. Nincs más lehetőségünk, mint türelmesen araszolni és várni. (Vannak, akik mellékutakon próbálják kikerülni az autópályákat. E sorok írója - miután órákat ácsorgott már a Mala Kapela-i alagút előtti dugóban - is lehajtott egyszer az autópályáról, s egy sárgával jelzett úton próbált rövidíteni. A sárga út először aszfaltozott volt, aztán köves, majd erdei dűlővé szűkült, s a végén tábla jelezte, hogy aknaveszély miatt továbbhaladni tilos. Rossz döntés volt egy - ugyan vadonatúj -, de mégis rossz térkép alapján.)
Az autópálya-jelzések áttekinthetők, az út gyönyörű, s a végén mindenért kárpótol bennünket a tenger és a rengeteg látnivaló, mert nem véletlen, hogy nyaranta arrafelé az utakon sokan vagyunk. Sokan szeretik az Adriát, mint ahogy szeretjük mi is.

Forrás: pécsi hírek
2005.07.04.