Szlovénia történelme
Dátum: 2005. augusztus 16. kedd, 14:13
Rovat: Szlovénia

Szlovénia történelme Szlovénia mai területén már a kőkorszakban voltak szétszórt települések. Legjelentősebbek a Felső-Savinja völgyében, az Oląeva-barlangban talált leletek. >>>


Szlovénia történelme

A történelem előtt: Szlovénia mai területén már a kőkorszakban voltak szétszórt települések. Legjelentősebbek a Felső-Savinja völgyében, az Oląeva-barlangban talált leletek. Később, a bronzkor idején, jelentősebb települések a mai Ljubljana körüli területeken alakultak ki (Laibachi kultúra).

Időszámításunk előtt: A területet i. e. 1000 körül az illírek foglalták el (első szilárdnak nevezhető állam is ekkor jött létre), majd a rómaiak. A területet három részre osztották (Noricum, Pannonia és Histria), ahol városokat, katonai támaszpontokat alapítottak, melyek nagy része a Nyugatrómai Birodalom bukása utáni zűrzavarban majdnem nyomtalanul elpusztult (a nyomok Ljubljanában, Ptujban, Celjében és ©empeterben lehetők fel). Bizánc vált a terület örökösévé.

Idegen hódítások: Az V.-VI. században a terület átjáróházzá vált. Először Attila hunjai törtek nyugatra, leigázva Poetoviót (Ptuj), Celeiát (Celje) és Emonát (Ljubljana), egészen Aquileiáig (452). Attilát különböző germán törzsek, gótok és longobárdok követték.

Honfoglalás: A mai szlovénok őseit is magukba foglaló délszláv törzsek, a morvákból kiszakadva - a jelenlegi osztrák-magyar határ mentén haladva -, a VI. sz.-ban érték el az Alpok keleti vonulatait, s az ott élő romanizált illír lakosságot beolvasztva csakhamar benépesítették a Dunától az Adriáig húzódó területet. Az avar uralom elől a VII. sz. közepén Valuk nevű kenézük (knez) vezetésével csatlakoztak a VIII. sz. közepéig fennálló, Samo létrehozta nagy szláv törzsszövetséghez, mely ekkor már a Fekete tengertől az Alpokig ért. A keleti Alpok vidékén élő törzsek a VIII. sz.-ban megalapították első önálló államalakulatukat, Karantániát (Karantanija, Kärnten, Karintia).
Predjamai vár
Az akkor kialakuló feudális világban ritkaságszámba ment a karantániai demokrácia, meglepő módon Thomas Jeffersonra, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megalkotójára is hatással volt ez az államalakulat. Később a bajor tartományi hercegek uralma alá került a terület (745-ben), melyek hatalmukat kiterjesztve meghódították Karintiát, Stájerországot és Krajna határvidékét.

Az első szlovén államalakulat: A IX. sz-ban Délkelet-Stájerországban megalakult egy rövid életű (869-874) szlovén királyság Kocelj karintiai herceg vezetésével. A VIII.-IX. sz. fordulóján (788-ban) Nagy Károly hódította meg a vidéket, a X. sz.-tól a Német-Római Birodalomhoz tartozott. A szlovének által lakott terület nyugati része a Karintiai Hercegséghez, keleti része pedig Alsó-Stájerországként a stájerországi hercegség részévé vált, Isztria önálló őrgrófsággá alakult. Közben a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek is "látogatást tettek" a területen, de nagyobb hódítást nem tudtak véghezvinni. A XI. sz.-ban az ország egy része II. Přemysl cseh király birtokába került.
Bled-i tó és sziget A Habsburg uralom: A terület a XIV. sz.-ban végleg bekerült a Habsburg örökös tartományok sorába, de a karintiai hercegek beiktatási szertartása még 1414-ig szláv nyelven folyt. A német bevándorlás és városiasodás miatti asszimiláció elé a XVI. sz.-ban a reformáció kibontakozása emelt gátat, ekkor keletkezett az első szlovén nyelvű katekizmus és bibliafordítás is.

A velencei uralom: A Velencei Köztársaság 1150 körül kezdett a térségben terjeszkedni, először a parti városokban, majd lassan Isztria egészét meghódította. Uralma 1797-ig tartott, mely a külsőségekben is megmutatkozott. Ezt az határozott stílust még ma is láthatjuk a szlovén tengerparti települések óvárosaiban.

A szlovén öntudat ébredése: A XVIII.-XIX. sz. végén feléledt a nemzeti arisztokrácia hiányában addig szunnyadó szlovén nacionalizmus. 1797-ben megjelent az első szlovén nyelvű újság, a Lublanske Novize. A XIX. sz. elején a terület rövid ideig a Napóleon létrehozta Illír tartomány részévé vált, melynek központja Ljubljana volt. Erre a rövid időre a tartomány hivatalos nyelve a szlovén lett. A terület 1814-15 után (Bécsi kongresszus) visszakerült Ausztriához. A szlovén értelmiség (Matija Čop, Anton Martin Slomąek, Andrej Smole, France Preąeren) az ország egyesülését követelte (Slovenąna Cela). Az 1848-as forradalom idején a Bécsben megalakított Szlovén Társaság független, egyesült szlovén királyságot követelt (Zedinjena Slovenija). Időközben az ipari forradalom a szlovén területeken is hódított. Az abszolutikus kormányzás ideje (1849-1860) után az 1860-as októberi diploma némi lehetőséget adott a nemzeti mozgalom kibontakozására. Megalakult az első politikai szervezet, a Bécshez hű Katolikus Néppárt, s az ifjú szlovének mozgalmából a század végére létrejött a radikálisabb Független Nemzeti Haladó Párt.

Iparosodás a századfordulón: 1849 és 1918 között a terület erősen iparosodni kezdett: megépült a Bécs-Ljubljana vasút, több ipari üzem épült Kranjban, Trbovljében és Ajdovąčinában. Ugyanakkor a nehéz megélhetés miatt 300000 szlovén kivándorolt, ami az akkori népesség 56%-a (!) volt.

Az egységes délszláv állam gondolata: A szlovén értelmiség körében a XX. sz. első évtizedében terjedt el az egységes délszláv állam megalakításának eszméje. Az Osztrák-magyar Monarchia háborús veresége után, 1918. december 1-jén kikiáltották a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, amelyhez a korábbi Krajnából, Karintia nagy részéből és Dél-Stájerországból álló szlovének lakta területek is csatlakoztak, de Isztria és Trieszt környéke Olaszországé lett. Az egyesült királyság 1929-ben felvette a Jugoszlávia nevet.

A II.világháború: A II. világháború alatt, Jugoszlávia kapitulációja után, Szlovéniát ismét felosztották Németország, Olaszország és Magyarország között. 1943-ban, a Dolomit Kiáltvány megjelenése után megalakult a Szlovén Kommunista Párt, majd más baloldali szervezetekkel létrehozta a Felszabadítási Frontot (Osvobodilne Fronte - OF) és a partizánhadsereget.
Bled-i vár
A partizánok a háború végéig a szövetségeseket segítették gerilla-hadviselésükkel. Szlovén területen 1945. május 15-én ért véget a II. világháború.

A háború utáni Jugoszlávia: 1945 után a kommunista Jugoszlávia szövetségi tagállama (Szlovén Szocialista Köztársaság) lett. 1947-ben a párizsi békeszerződés értelmében visszakapta az addig Olaszországhoz tartozó területeinek nagy részét (Trieszt környékének kivételével). 1948-ban Tito szakított a Sztálini politikával és az ország kapukat nyitott a Nyugat felé. Az ´50-es évek közepéig megtörtént az államosítás. A gazdaságilag legfejlettebb köztársaság kénytelen volt tűrni, hogy a megtermelt javai a központi elosztás miatt kiáramoljanak a területéről. Az 1974-es jugoszláv alkotmány, bár lazított valamit a szövetségi kereteken, többek között a hadügyet és pénzügyet központi irányítás alatt tartotta.

Szlovénia önállósodása: Tito halála, Gorbacsov nyitása, a kelet-európai kommunista rendszerek fellazulása hatására Szlovénia is lépéseket tett a demokratikus jogállam megteremtése és egyben a függetlenség kivívása felé is. 1989 februárjában megalakult az első nem kommunista, ellenzéki párt. 1989. decemberében a még egypárti szlovén vezetés kinyilvánította, hogy szuverén nemzetállam megalakítására törekszik, 1990. januárjában a szlovén küldöttek elhagyták a belgrádi szövetségi parlamentet, 1990. márciusában az állam nevét Szlovén Köztársaságra változtatták. Az 1990. áprilisában megtartott többpárti választásokat a hat pártot tömörítő Szlovén Demokratikus Ellenzék (DEMOS) nyerte, májusban az ő jelöltjük, Lojze Peterle alakított kormányt, a köztársasági elnöke a reformkommunista Milan Kučan lett. 1990. júliusában kimondták Szlovénia Jugoszlávián belüli teljes szuverenitását, a december 23-i népszavazáson pedig a lakosság legnagyobb része (88%) a teljes önállóság mellett döntött. 1991. június 25-én kikiáltották a független Szlovén Köztársaságot, s rövid ideig tartó fegyveres harc után (1991. június 27.-től július 7.-ig) megkezdődött a jugoszláv hadsereg kivonulása az új ország területéről (1991. október 25.).

1991 őszén a szlovén hatóságok fokozatosan átvették a szövetségi ügyek intézését, a dinár helyett bevezették az új valutát, a tolart. 1991. december 23.-án elfogadták az új szlovén alkotmányt. 1992. januárjára Európa majdnem minden országa, köztük Magyarország is elismerte az új államot; 1992 májusában felvették az ENSZ-be, 1993 májusában az Európa Tanács tagjai közé.

A demokrácia útján: 1992 májusában a DEMOS felbomlása után megbukott Peterle miniszterelnök, az új kormányt a Liberális Demokrata Párt vezetője, Janez Drnovąek alakította meg, akinek pártja megnyerte az 1992. december 6.-i parlamenti választásokat is. Államfőnek ismét Milan Kučant választották. 1994. szeptember 27-én Szlovénia tagja lett a GATT-nak, majd december 23.-án a WTO-nak is. 1995 márciusában az Európa Tanács tárgyalni kezdett Szlovéniával egy együttműködési szerződésről.
Szlovénia, Magyarországgal együtt 2004. május 1-én az Európai Unió tagjává vált.

Forrás:
gaja.hu







A cikk tulajdonosa: Adriai-tenger - Horvátország, Szlovénia, Olaszország, Montenegró
https://www.adriaitenger.hu

A cikk webcíme:
https://www.adriaitenger.hu/article44.html