Montenegró történelme
Dátum: 2005. augusztus 11. csütörtök, 12:38
Rovat: Montenegró

Montenegró történelme Szerbia és Montenegró (Srbija i Crna Gora) Magyarország déli szomszédja, két volt jugoszláv tagköztársaságból, a nevében is >>>


Szerbia és Montenegró

Szerbia és Montenegró (Srbija i Crna Gora) Magyarország déli szomszédja, két volt jugoszláv tagköztársaságból, a nevében is látható Szerbiából és Montenegróból áll. A jelenlegi államszervezet 2003. február 4-én alakult, és egysége továbbra is kétséges. És bár európai nyomásra 2006-ig nem lehet szó különválásról, a montenegrói állam már 2005-ben el akar szakadni Szerbiától.
Szerbia-Montenegró, a valaha igen ígéretes szocialista Jugoszlávia romjain megmaradt ország, amely mind gazdaságával, mind politikájával eltér a többi európai államtól. A 90-es években, míg a térség valamennyi országa komoly gazdasági fejlődést mutatott, az akkori Jugoszlávia gazdasági recesszióval küszködött.

Történelem

Mint ahogy az a későbbiekben is kiderül, nem véletlen, hogy a Balkánt „Európa puskaporos hordójának” nevezik. A történelme szinte minden korszakában szerepel a háború kifejezés. Szerbia-Montenegrót a görög

időkben a trákok, a tengerparton az illírek lakták. Az első állam ezen a területen a Római Birodalom, amely a mai Szerbia-Montenegró területén több provinciával is rendelkezett: Moesia az ország keleti részén, Dalmatia az ország déli és középső vidékein, Pannónia a Duna és Száva környéki területeken, Dacia provincia a Temesköz vidékén terült el. Az ország északi része, a Vajdaság a limesen túl helyezkedett el, nem volt a Római Birodalom része, Szerémségen kívül. Az ország mai domináns nemzetisége a szerbek a VII. század első
felében foglalták el az ország déli részét, valószínűleg bizánci hívásra. Ekkor még laza törzsszövetségben éltek, a valószínűleg elromanizált nomád törzsek a vlachok (a románok feltételezett őse) mellett. A bolgárok 986-ban meghódítják ezt a területet, ám az ekkor megerősödő Bizánci Birodalom 1018-ban megszünteti a Nyugati-Bolgár Fejedelemséget, ezzel Szerbia-Montenegró területe bizánci fennhatóság alá kerül.  szerb törzseket Nemanja István nagyzsupán egyesíti, létrehozva 1190-ben a Szerb Fejedelemséget, amely 1217-ben Szerb Királyság néven függetlenedik Bizánctól, s megindul Szerbia virágkora. Az ország legnagyobb kiterjedését Dušan István (1331 - 1355) alatt éri el, amikor is Szerbia egészen az Égei-tengerig elér, illetve Albánia és Görögörszág északi része is hozzátartozik. Azonban az 1389-es és 1448-as rigómezei csata során Montenegró (amely 1499-ben hódol be) kivételével teljesen elveszti függetlenségét, a Török Birodalom részévé válik. Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapja a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak, így sok szerb a magas török adóktól menekülve idevándorol. Ekkor népesül be szerbekkel a Vajdaság, Bácska, illetve északabra is a Duna-vidéke. (Ráckeve, Szentendre tipikusan ilyen város.)

A másik oldalon Montenegró 1689-ben nyeri vissza függetlenségét, ezzel a szerb nép két eltérő ágra szakad, a déli (crna gorai, montenegrói) és az északi szerbekre, ez a kettéosztódás a forrása Szerbia és Montenegró jelenlegi ellentétének is. Szerbia csak 1817-ben lesz autonóm és 1878-ban függetlenedik, amikor is a törököket Koszovó és a Novi Pazari szandzsák kivételével az egész országból sikerül kiszorítani. Az első balkáni háború során (1913-ban) Szerbia megszerzi mai területét (természetesen a Vajdaságot leszámítva) és Macedóniát. A szerb nemzetiségű Gavrilo Princip adja az indító okot az első világháborúhoz a szarajevói merénylettel. Az Osztrák-Magya Monarchia által megtámadott Szerbia végül az antant segítségével a

nyertesek között szerepel az első világháborúban, ezért a Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és az Ausztriától elcsatolt Krajna (mai Szlovénia) egyesüléséből létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a trianoni békekonferencián a Magyarországtól elcsatolt Vajdaságot megkapja.
Az egységes állam 1929-ben Jugoszlávia („Délszláv Állam”) nevet veszi fel. A második világháborúban az állam megszűnik, Montenegrót az olaszok megszállják, Szerbia független lesz. 1945-ben újra egyesül az ország, új alkotmány elfogadásával népi demokrácia lesz Jugoszláviában, amely azonban nem csatlakozik a Szovjetunió által vezérelt szocialista blokkhoz. 1961-től kezdve Tito marsall vezetésével Jugoszlávia félig nyugati, kapitalista állammá válik, amely egészen a délszláv háború 1990-es kitöréséig a térségben fejlett államnak számított. A délszláv háború során a korábbi szocialista Jugoszlávia felbomlott (1992-re), a tagköztársaságokból független államok jöttek létre. Jugoszlávia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Horvátország és Szlovénia teljesen önállóan működtek tovább. A délszláv háború bűnöseinek menedéket nyújtó Jugoszlávia a 90-es évek során fokozatosan romlott, amelyet az országot sújtó recesszió is tetézett. Végül 1999-ben a koszovói etnikai kérdés ürügyén a NATO légicsapást mért az országra, amely következtében a Nyugatnak nem tetsző Milošević rezsim megdőlt. Azóta Jugoszlávia a demokratikus átalakulás jegyében dolgozik, bár a politikai életében még mindig akad kivetni való. Ezt a tényt bizonyítja például Zoran Djindjic, volt miniszterelnök meggyilkolása. Pozitív lépésként kell értékelni a 2003. február 4-én történt megegyezést, mely során Jugoszlávia Szerbia és Montenegró államszövetségévé alakult.

Politikai megosztottság

Szerbia-Montenegró jelenleg többrészre szakadt, különböző területek, különböző érdekeltséggel bírnak, ezért függetlenségért küzdenek, amelyet se az Európai Unió se a szerb-montenegrói kormányzat nem támogat.

Egységek Szerbián belül:
Szerbia
(székhelye: Belgrád)
Vajdaság (félautonóm tartomány, jelentős magyar nemzetiség; talán az egyetlen terület, amelyet nem fenyeget az elszakadás; Székhelye: Novi Sad (Újvidék)
Koszovó (autonóm tartomány, jelentős albán nemzetiség; ENSZ és NATO(KFOR) megfigyelők ellenőrzése alatt; Székhelye: Priština)
Montenegró (székhelye: Podgorica)

Forrás:
Wikipédia








A cikk tulajdonosa: Adriai-tenger - Horvátország, Szlovénia, Olaszország, Montenegró
https://www.adriaitenger.hu

A cikk webcíme:
https://www.adriaitenger.hu/article24.html