Olaszország történelme
Dátum: 2005. augusztus 03. szerda, 17:49
Rovat: Olaszország

Olaszország történelme Noha Olaszország egységes politikai berendezkedése relatívan fiatal (1861), az országot a stratégiai földközi-tengeri fekvése tette vonzóvá a gyarmatosítók számára >>>


Noha Olaszország egységes politikai berendezkedése relatívan fiatal (1861), az országot a stratégiai földközi-tengeri fekvése tette vonzóvá a gyarmatosítók számára már az emberi történelem kezdetén is. Az etruszkok voltak azok az első népcsoportok, melyek meghódították a félszigetet, valamikor a 12. és 8. század között Krisztus előtt. Lényegében eltűntek a hatalmas Római Birodalomban, egyetlen síremléket hagyva csak maguk után kulturális bizonyítékként. A kortársaik, az ősi görögök, néhány kolóniát létesítettek a déli tengerparton, melyek Magna Garecia néven ismertek és később ezek független városállamokká fejlődtek. Ennélfogva Róma az etruszk és görög kultúrákból fejlődött ki. Az első Római Köztársaságot Krisztus előtt 509-ben alapították, amely megteremtette az alapját a demokrácia dogmájának, a latin nyelv nyelvészeti rémképének és a világ egyik valaha látott legnagyobb birodalmának. Karthágó (jelenleg Tunézia) és a hellén Macedónia eleste a három Pun Háború alatt, megnyitotta
az utat a terjeszkedéshez Spanyolország, Anglia, Észak-Afrika és a jelenkori Irak irányában. Eközben a köztársaságban uralkodó relatív béke biztosította a civilizáció terjeszkedését utak, vízvezetékek, városok formájában. A rabszolga alapú életstílus és gazdaság egyre inkább terepet nyert a néphatalommal szemben, és így a Köztársaság irányítása egyre inkább katonai vezetők, és diktátorok kezébe került. Róma-Forum Romanum
A császárság oly nagyra nőtt, hogy az irányítás megkönnyítéséhez azt keleti és nyugati tartományokra kellett felosztani. Ennek ellenére a véres árulások és intrikák vezettek el a Köztársaság tényleges felbomlásához. 313-ban Konstantinápoly felvette a Kereszténységet, és a császárság fővárosát áthelyezték Rómából Konstantinápolyba (a mostani Isztambul). A császárság nyugati tartománya járványok, éhezés és az északról érkező hódító törzsek támadása miatt felbomlott és azt 476-ban hivatalosan megszüntnek nyilvánították, amikor Odovacar, egy germán vezér, magát uralkodónak nyilvánította ki. A Kelet-Római Birodalom egybenmaradt, virágzott egészen 1453-ig, amikor azt lerohanták a törökök. Olaszország a gótok által irányított időszak küszöbére került, amelyet gyakran neveznek "sötét Középkornak". A lombardok, frankok, szaracénok, germánok és normannok egymást követő hullámai népesítették be a félszigetet, majd a császárság régi méltóságaivá nevezték ki magukat, melynek a csúcspontja az lett, hogy a frank Charlemagne magát császárrá koronáztatta 800-ban. Az ország déli részét a muzulmán arabok foglalták el, amíg azokat a normannok ki nem űzték. Ez az etnikai sokrétűség a 12. században kezdett
Róma-Colosseum megállapodni, amikor kezdetét vette a történelemkönyv következő nagy fejezete. Hatalmas versengő városállamok nőttek ki északon, amelyek vagy a pápát (a félszigeten belüli hatalom a pápai államokban öltött testet) vagy a császárt (általában idegen hatalom volt) támogatták. A városok és egy kereskedő osztály gazdagodása közvetlenül vezetett a kulturális fejlődéshez,
melynek végeredménye a Reneszánsz kialakulása volt a 15. században. Festők, építészek, költők, filozófusok és szobrászok felülmúlhatatlan mesterműveket alkottak a városok közötti háborúskodás és az északi országok behatolása ellenére. Először Spanyolország, majd Ausztria tartották ellenőrzésük alatt a félszigetet a következő évszázadok alatt, majd Napóleon rövid császársága következett.
A Napóleon utáni zűrzavar közvetlenül vezetett el a 19. században bekövetkezett egyesüléshez, melyet Garibaldi, Cavour és Mazzini irányított. 1861-ben kikiáltották az Olasz Királyságot, noha Velence csak 1866-ban szakadt el Ausztriától és a pápai igény 1870-ig fennmaradt. Az egység azonban nem tudta elrejteni azokat a hatalmas kulturális és társadalmi különbségeket, melyek különválasztották az iparosodott északot a szegény déltől. A következő évtizedekben a nemzet gazdasági válságokat és politikai botrányokat élt át, és így vészelte át Olaszország az I. Világháborút és vonult be a 20-as évek gazdasági válságába. Egy emlékezetes ügyetlen döntéssel a király arra kért egy Benito Mussolinit, hogy vegye át a kormányzást a fasiszta párt felügyelete alatt. A Vezér hamarosan államfő lett, törvényen kívül helyezte az ellenzéket, ellenőrizte a sajtót és a szakszervezeteket és kétharmadára csökkentette a választójogot. Hitlerrel való kapcsolata komoly katonai vereséggel járt és a Szövetségesek invázióját eredményezte, amelynek a végkifejlete az lett, hogy a partizánok igazságszolgáltatásának kezébe került 1945 áprilisában. A háború utáni éveket megszínesítették a szélsőségek: az olyan terroristák, mint Vörös Brigádok, szélsőséges tettei, a szélsőséges közép-jobb politikusok, a szélsőséges gazdasági fellendülés, a szélsőséges korrupció és csalás a kimondottan magas helyeken - és egy szélsőségesen cinikus és elfáradt közvélemény. Olaszország parlamentje híres a botrányoktól és lemondásoktól, és emiatt Olaszország időnként kormányzás nélkül van és kimondottan kaotikus. Azonban Massimo D'Alema 1998-as megválasztása a kormánynak egy újból a baloldali irányába való fordulást jelentette, beleértve a kommunisták jelenlétét fél évszázad óta.






A cikk tulajdonosa: Adriai-tenger - Horvátország, Szlovénia, Olaszország, Montenegró
https://www.adriaitenger.hu

A cikk webcíme:
https://www.adriaitenger.hu/article15.html